Pistivőfély apuka lett – 15. rész
Költözés gyerekkel...
"Jobb, ha a gyerek születése előtt vesztek házat." "Én egy éves gyerek mellett biztos nem költöznék!" "Gyerekkel költözni felér egy válással."
Ilyen és egyéb hasonló mondatokat hallhatunk, ha felmerül a költözés ötlete egy 10 hónapos gyerek mellett. Mi mégis belevágtunk családostul, nem mintha egyéb kérdésekben érdekelt volna minket, hogy mit mond a világ, mit mondanak mások. Így most sem. Ismét nem tudtuk, hogy mire vállalkozunk. De nyilván sokan vagytok hozzánk hasonló helyzetben: huszonéves korunkban senki nem rakott alánk feleségemmel házat, nem örököltünk nagy vagyont, nem mellesleg most találtunk egy jó lehetőséget. Belevágtunk. Hogy megérte-e? A nehézségek ellenére is határozottan igen.
Három hónap volt, mire eljutottunk az adásvételi szerződéstől a kulcs átvételéig. Ebből Zoárd hál'Istennek mit sem érzett, mi Dettivel annál inkább. Bank, tulajdonos, ügyvéd, közjegyző, tulajdonos, értékbecslő, kulcs, bank, átutalás – ezek a szavak és azok jelentései tették ki a mindennapjainkat. A gyerek viszont csak fejlődött és fejlődött. Apaként napközben dolgoztam. Szerveztem a házvásárlás körüli dolgokat, feleségem szintúgy, csak ő még Zoárdot is nevelte, az estéink pedig már együtt, de a házvásárlás körüli mizériákkal teltek szintén, na és Zoárddal.
Majd megkaptuk a kulcsokat, végre, jöhetett a felújítás, és annak le - és megszervezése. Ez nekünk viszonylag hamar is ment, három hét alatt lezajlott, köszönhető ez a tényleges szakembereknek és persze feleségem őrült rohanásának, aki a régi és az új ház között szaladgált naponta tízszer is akár. Még ez nincs meg, még az nincs meg, ez változik, az csúszik, ez nem jó így, az másként kellene... Volt mire néznie, na meg persze Zoárdra is.
Ja és mindezek mellett ő pakolt be, pakolt ki, nem volt megállás. Próbáltam helytállni mellette, de a pakolásban is van még hova fejlődnöm. A fuvarozás részében már én is benne voltam.
Az utolsó két hét az viszont maga volt a pokol érzelmileg. Én dolgoztam, hazaértem volt egy kis közös időnk, de én inkább a gyerekkel voltam, hogy Detti még inkább haladjon a pakolással. Este, mikor Zoárd elaludt feleségem még átment az új házba, hogy takarítson, minél előbb ott lehessünk. Hajnalban ért vissza haza, nettó közösen töltött időnk ekkor szerintem napi félóra, ha volt. De túléltük, együtt, közösen, nemhogy a váláson nem gondolkodtunk, még jobban összeforrtunk mi férj és feleség is, és mint család is.
Volt, hogy amit Detti összepakolt, Zoárd kipakolta idő előtt, volt, hogy amire azt hittük kész van, nem volt, de mára minden nehézség megérte, s már egy hónapja a saját otthonunkban élünk. Összességében szerintem az egyéves gyermekünk a költözés részében még partner is volt, ő csak enni, aludni, játszani szeretett volna. Mint mindig. Merjetek belevágni, de együtt, közösen, hisz a cél is közös, csak egy irányba evezzetek, MINDIG.
Arról, hogy az első hónap hogy telt a költözés után, a jövő hét szombaton láthatjátok az írásomat, izgalmas lesz... Spoiler: nem éppen vette a legkönnyebben a kisfiúnk...
