Pistivőfély apuka lett – 17. rész

Egy apa vallomása…

A cím érdekesen hathat, mivel az egész blog egy vallomás a részemről, de ez most mégis más, több.

Feltűnt ugyanis valami. Feleségem egész nap pesztrálja a gyereket, eteti, itatja, játszik vele, tisztába teszi, altatja – mindent, mindent megcsinál. Mindemellett még a ház is rendben van, főtt kaja is mindig vár az asztalon, és a szeretete is.

Viszont, mikor hazaérek a munkából, Zoárd mindent elhajítva rohan felém, kéredzkedik az ölembe, ahonnan le sem akarna menni, míg csak érez, míg csak otthon vagyok. De hova tűnik ilyenkor anya, a hős? Nem tűnik el, sőt nagyon is ott van, nekem Detti csendben, a háttérből, hagyja, hogy apa legyek. Ezért pedig nem is tudok elég hálás lenni neki. De mi van ezekben az időkben vele? Mi van ilyenkor veletek: nők, anyák?

Minden tiszteletem a feleségemé, csak tűri és tűri, hogy ha úgy van, hétköznap este és hétvégén apa a minden, pedig hát a család ereje az anyákból jön, legalábbis a mi kis családunkban biztos, Detti a mozgatórugója mindennek. Nem tudom, mit csinálnék fordítva, ha én csinálok mindent egész nap, majd megjelenik a másik fél, és ugrik minden, hisz ő róla szól onnantól az egész világ a gyerek számára.

Vagy ez így van rendjén? Ez a világ rendje? De akkor is, ezt így csinálni, bírni éveken át, az biztos, hogy megterhelő, ráadásul Detti ebből semmit nem mutat sem felém, sem a gyerek irányába. Még talán rosszul sem esik neki, elfogadta, és csak csendben csinálja a dolgát, ami 0-24-es, nincs szabadság, nincs más, ez van, 0-24-ben. Valaki pedig megkérdezte tőle, hogy nincs 5 perc nyugalmad sem?! De van, csak épp nem tudod, hogy az a nyugalom 5 perc, 10 perc, vagy 22 másodperc, mert éppen lesik a gyerek, eszébe jut valami, vagy csak „épp” belenyílal a fájdalom a fogába.

Ja és persze, ha épp apát unja meg a gyerek, akkor anya újra álljon készenlétben, hiszen újra ő jön…