Pistivőfély apuka lett - Karácsonyi különkiadás!
Nézd, apa, én is apa lettem!
Eltelt egy év nélküled, apa. Egy év, ami fájdalommal és hiánnyal telt, sokszor vagy eszembe, de hányszor! Közben pedig az élet mégis tovább sodort, és valami egészen csodálatos dolgot hozott magával: apa lettem. Nem élhetted meg, sajnos. Pedig egy aprócska fiúcska érkezett közénk, akit Zoárdnak hívnak, és akiben sokszor látlak téged is.
Ahogy nézem őt, érzem, hogy valami még erősebben összeköt minket. Most már jobban értem, mit jelentettél számomra, mert apaként újraélem azt a szeretetet, azt a gondoskodást, amit te adtál nekem. Nem volt könnyű pedig neked, de jöttél mindig, emlékszem. Néha azon kapom magam, hogy a mozdulataim a tieid - a szavaim, az énekem, ez mind-mind te vagy apa. Ahogy rámosolygok a kisfiamra, mintha a te mosolyodat látnám újra megtestesülni. Nem volt egy rossz szavad sem soha, nekem sincs felé - Palánki-vér.
Annyiszor eszembe jut, hogy mit mondtál volna, mit tanácsoltál volna nekem, amikor először vettem a kezembe a fiamat. Az a megnyugtató, bölcs hangod most annyira hiányzik. Ahogy a Kárpátia énekli: “Jó lenne megfogni apám erős kezét… Mennyire jó lenne, ha itt lennél, és látnád, milyen gyönyörű ez a kisember! Biztos vagyok benne, hogy te is rajongva szeretnéd őt, ahogy engem is mindig szerettél.
Ahogy Zoárd apró ujjai az enyémet szorítják, gyakran gondolok arra, hogy valamikor én is ugyanígy kapaszkodtam beléd. Akkor még nem értettem, mekkora erő, mekkora felelősség rejlik ebben a kézfogásban. Most már tudom. Apának lenni azt jelenti, hogy mindig ott vagy, amikor szükség van rád, és akkor is, amikor nincs. Apának lenni azt jelenti, hogy nemcsak példát mutatsz, hanem végtelen szeretetet is adsz.
Szeretném, ha büszke lennél rám, apa. Minden nap igyekszem úgy nevelni a fiamat, ahogyan te neveltél engem, már amikor tehetted: türelemmel, szeretettel és tisztelettel. Nem kaptam meg mindent, amit akartam, de megkaptam mindent, amire szükségem volt. Ahogy figyelem Zoárd növekedését, rájövök, hogy minden, amit tőled tanultam, tovább él benne is. Te sosem foghatod őt a karodban, de tudom, hogy valahol, egy láthatatlan világban mégis velünk vagy, fogsz, óvsz minket - a fiadat, a menyedet és az unokádat. De vágytál rá Édes Istenem, és elmentél, mire jött. Most olyan leszek, mint egy kérdésekkel teli kisgyermek: de miért apa? Miért?
Emlékszel, mit énekeltél nekem? Azt mondtuk, ez mindig a kettőnk titka marad, bocsi, de már hármunk titka, ezt éneklem a fiamnak is. Nem baj ugye? Tudom, hogy nem, sosem tudtál rám haragudni.
Ma gyertyát gyújtok érted, apa, de ez a gyertya nem a gyász jele, hanem a szeretetemé és a hálámé is. Köszönöm neked, hogy megtanítottál, hogyan legyek apa. Te voltál az első példaképem, és most, hogy én is apa lettem, a te örökségedet viszem tovább.
Nézd, apa, én is apa lettem! És ígérem, minden erőmmel azon leszek, hogy olyan legyek a fiamnak, amilyen te voltál nekem. Tisztaszívű, jólelkű, végtelen türelemmel felvértezett, a fiáért mindent megtevő apa. Örökké szeretlek, és örökké hiányzol.
Istvánka - mindig így hívott (34 éves)
