Pistivőfély apuka lett! - 2. rész

Sörben sült csülök kisbabával fűszerezve

Hat hét — amikor ráébredsz, már nem újszülött. Az első gondolatod, hogy mi tévő is legyél, most mi lesz?

Szokták volt mondani: kisgyerek kis baj, nagy gyerek nagy baj. De akkor most mi is van? Tudod mi van most? Az még egy megadta világon semmi! Nincs időd semmire, legalábbis úgy érzed? De van! Csak szánni kell rá! Most jöttem rá, most döbbentem rá arra, hogy bizony tényleg arra van ideje az embernek, amire csak akarja. Pedig itt egy újszülött, bocsánat, már csecsemő korú kisbaba. És akkor jött az ötlet: olyan régen akarok már csinálni sörben sült csülköt. Mikor, ha nem most? Most biztos sokan bolondnak néznek, meg sokan azt mondjak, ennek elment az esze! Dehogy én a divatot sem követni szeretem, hanem teremteni, úgy ebben sem feltétlenül érdekel mások véleménye. Nekiálltam, megcsináltam. És hogy mi kell hozzá? Jó sok fűszer, olyan igazán férfiasan! Mint a gyermekneveléshez! Jöhet egy kis babérlevél, fokhagyma, só, bors, majd bele a csülök a vízbe. Aztán egy kis lilahagyma és a főtt csülök abba bizonyos jénaiba és egy sörrel jól meglocsolgatni, majd mehet is be a sütőbe. Süljön csak, piruljon!

Ott lehet hagyni? Igen, de figyelni mindig kell rá. Foglalkozni mindig kell vele, locsolgatni még sörrel… Várjunk csak: most akkor még a gyerekről van szó, vagy a csülökről? Igazából mindegy, bármit is csinálok, ő jut mindenről az eszembe.

És persze, ahogy összefügg minden, mindennel, úgy ez is.

Lassan jut idő feleségemmel újra együtt elfogyasztani a vacsorát is, persze, ha csülök van és nem hal, nyugi, a “szálka” a gyermeknevelésben is ott van, te csak rágd körbe, azt élvezd, amit lehet, amit kell, ne a szálkán, vagy a csonton rágódj, főzd meg, süsd meg jól, s a “gond”, a szükséges rossz egy mozdulattal eltűnik, és a gyermeked körül is így lesz.

Na kész is: jó étvágyat!