Pistivőfély apuka lett! - 8. rész

Karácsonyi csodánk

A feleségem november elejétől mindig szorgosan készülődik a karácsonyra, mely a kedvenc ünnepe, ám ezúttal már arra is kell gondoljon, hogy van egy csodánk, Zoárd, aki négyhónapos, akkor majdnem féléves lesz.

Egy mese jutott eszembe…. Íme!

Egyszer volt, hol nem volt, egy csodaszép havas faluban, ahol még a fenyőfák is mintha ünneplőbe öltöztek volna, élt egy kisfiú, Zoárd.

Zoárd még csak négy hónapos volt, de már most olyan sugárzó boldogság ült az arcán, hogy mindenki, aki látta, elmosolyodott tőle. Szülei, akik alig várták első közös karácsonyukat, elhatározták, hogy minden lehetőséget megragadnak, hogy különlegessé tegyék számára ezt az ünnepet.

Ahogy elmúlt Mindenszentek ünnepe, az egész házat gyönyörű díszekkel és színes fényekkel öltöztette fel Zoárd édesanyja.

Zoárd csillogó szemekkel figyelte a szülei ténykedését. Bár még olyan picike volt, de így is mintha megérezte volna, hogy valami különleges készül. És bizony, az is készült! 

A fenyőfát csak az ünnep előtt pár nappal vették meg, majd december 23-án este már csillogó gömbök és égősorok világítottak rajta, a fa tetején pedig egy nagy, ragyogó csillag hirdette: itt egy igazán szeretetteli otthon van. Persze Zoárd ekkor már aludt, a szülei szándékosan így tervezték, hogy neki ez legyen az első karácsonyi meglepetés. Amikor elérkezett a karácsony napja, a család köré ült a fa alá már kora reggel. Zoárd anyukája mesét mondott neki az első karácsonyról és a Betlehemi csillagról, ami ugye szintén egy kisbabához vezette az embereket. Zoárd kicsi kezeivel izgatottan kalimpált, mintha ő is része lenne ennek a régi történetnek. MIntha ő is a jászolhoz tartana, megnézni a “Kisjézust”.

És akkor történt valami igazán csodálatos. Ahogy az óra délután ötöt ütött, és a szoba csendbe burkolózott, egyszer csak halk zene szűrődött be az ablakon át. Zoárd feléledt, mintha megérezte volna, hogy most valami nagyon különleges pillanat következik. Az ablakhoz mentek, és a havas tájban egyszer csak megpillantották, hogy kint, a távolban, egy fényes csillag jelent meg, mintha csak Zoárd számára világítana.

Ahogy nézték a csillagot, egy különleges érzés áradt szét mindannyiuk szívében. Olyan érzés volt ez, amit soha nem felejtettek el: a szeretet és az összetartozás csodája. Zoárd, a kis karácsonyi csoda, aznap este mindenkit emlékeztetett rá, hogy az igazi ajándék nem a fa alatt található, hanem a szívünk mélyén. És így, miközben a csillag még egy utolsót ragyogott, Zoárd és a szülei békés álomba merültek, tudva, hogy ez az első közös karácsony egy örök emlék marad számukra, mely talán boldogabb nem is lehetne.