Pistivőfély apuka lett – 13. rész

Tizedik hónapos és már beszél…!?

Rég írtam, nem azért, mert nem volt mit, hanem úgy begyorsultak az események, leírni is sok lenne, de azért megpróbálom.

Tudom-tudom, legutóbb is erre „panaszkodtam”, hogy szinte észre sem vettük és az öthónapos gyermekből hirtelen héthónapos lett, na most meg lassan tíz!

Fogzás: na az egyenlő egy olyan megpróbáltatással időről-időre, melyre nem tudsz, nem lehet felkészülni, csak jön, váratlanul berobban és már azt sem tudod, hol áll a fejed.

Alvás: nekünk ezzel hál’Istennek nincs nagy gondunk, bár az alvásregresszió (ezt feleségemtől tudom) időről-időre szintén megjelenik, bezavar, de ez szinte semmi a fogzáshoz képest.

Evés: egyre többször kívánja Zoárd már velünk is az ételt, feleségem szépen, lassan mindent bevezetett neki, amit lehetett. Az eredmény: nem kér tápszert már! Amit én nem bánok, bár állítólag kellene még neki.

Játék: mindent, mindent fedez fel, egyre jobban érdeklődik, figyel, tanul.

Beszéd: bizony, egy-egy szót már ki is mond, ha nagyon bele akarom képzelni, az apa és anya szót is mondogatja már. Ilyen van? Sokan, azt mondják nincs, sokan, hogy előfordulhat, mi viszont hiszünk benne.

Összegezve: idáig eljutni, valami eszméletlen boldogság, valami semmihez sem fogható érzés, apának lenni, sokszor kihívás, de egyetlen percét sem adnám oda semmiért.